Ez a világnap arra buzdít, hogy ma viseljunk egyik lábunkon ilyen, a másikon olyan színű cipőt, fittyet hányva ezzel mások elvárásának, az esztétikumnak, es talán a kényelemnek is.
Nekem első sorban a komfort, a kényelem mellőzese jut erről eszembe, ha arra gondolok, hogy a bal lábamon a kedvenc sportcipőm, a jobbon pedig a nyári szandálom van - noha az időjárás miatt indokolt volna mindkettőt magamnál, vagy magamon tartani.
A tréfás aspektus ellenére én mégis olyan irányból közelítem meg a különböző színő cipők esetet, ami sokunkat érint(het) : a szétsórtság.
A coaching folyamatban feltárhatjuk a szétszórtság okait, amik majdnem olyan sokszínűek lehenekt, mint maguk a lábbelik: idő hiánya, stressz, a figyelem, a koncentráció hiánya, vagy éppen az érdeklődes hiánya, hiszen sokszor olyan dolgokba fektetünk energiát, amivel nem tudunk azonosulni, nem érezzük magunkénak. A coaching ülések eredménye lehet az, hogy megtaláljuk azt, amiben igazán kedved, örömöd leled, es coachként támogatunk annak művelésében – legyen szó akár arról, hogy merj különböző színő cipőt viselni a mai sétához.
Te milyen szinű lábbelit húztál ma?
